Milyen építőanyagok uralkodtak az elmúlt évtizedekben – 1990-2010
Az építőipar tükrözi azt a korszakot, amelyben élünk. A társadalmi, gazdasági és technológiai változások mind befolyásolják az építőanyagok kiválasztását és alkalmazását. Ahogy az évtizedek múlnak, új anyagok kerülnek előtérbe, mások pedig háttérbe szorulnak. Ezen változások nem csak az építőiparban, hanem a városképben, otthonainkban és mindennapi életünkben is nyomon követhetők. Merüljünk el az építőanyagok izgalmas világában, és fedezzük fel, melyik anyagok voltak meghatározóak az elmúlt évtizedekben
1990-es évek: A műanyag és a kompozit anyagok dominanciája
Ebben az évtizedben a műanyag és a kompozit anyagok váltak egyre népszerűbbé. A könnyű súly, az alacsony költség, a tartósság és a különböző formázási lehetőségek miatt ezek az anyagok széles körben használtak az építőiparban. Az építészek és a tervezők is felfedezték ezeknek az anyagoknak a sokoldalúságát, és új, innovatív építészeti megoldásokat dolgoztak ki velük.
2000-es évek: A fenntarthatóság és az újrahasznosítás előretörése
A globális klímaváltozás és a környezettudatos építészet tudatosságának növekedése ebben az évtizedben a fenntartható építőanyagok felé fordította az építőipart. Az újrahasznosított fa, bambusz, és más fenntartható forrásból származó anyagok népszerűsége megnőtt. Emellett az építőanyagok gyártásában és használatában is a környezetbarát megoldásokat kezdték előnyben részesíteni.
2010-es évek: Technológiai forradalom az építőanyagokban
A digitális kor hajnalán az építőipar is átélte saját technológiai forradalmát. Az okos otthonok technológiájának fejlődésével az építőanyagok is „okossá” váltak. Az átlátszó napelemek, amelyek lehetővé tették a napenergia hatékonyabb hasznosítását, vagy az öntisztító felületek, amelyek minimalizálták a karbantartási igényeket, csak néhány példa azokra az innovációkra, amelyek ebben az évtizedben forradalmasították az építőipart.
Az építőanyagok korszakai rávilágítanak arra, hogyan tükrözik az építészeti trendek a társadalom változásait és értékeit. Az emberiség mindig is keresett új és jobb módokat az építéshez, és ezek az anyagok jelzik a technológiai, esztétikai és környezeti preferenciákat. Ahogy tovább haladunk a 21. században, izgalmas lesz látni, milyen új anyagok és technológiák jelennek meg, és hogyan alakítják tovább az építőipart és a körülöttünk lévő világot. Az építőanyagok története nem csak az építészetről szól, hanem arról is, hogyan élünk, milyen értékeket tartunk fontosnak és hogyan alkalmazkodunk a változó környezethez.
Hungarocell vagy Dryvit rendszer alkotóelemeként Nikecell is néven közismert. Szakszerű (gyűjtő) megnevezése az EPS, ami az expandált polisztirol rövidítése. A hazai piacon legelterjedtebb a színben fehér poliszitrol hőszigetelő lemez. Megbízható, kivitelezése könnyű és gyors.
A több évtizedes gyártói és kivitelezői tapasztalatok miatt előszeretettel alkalmazzák családi és társasházak esetében, mint jelenleg legolcsóbb hőszigetelés. Egységes, szép falfelület alakítható ki a alkalmazásával, szerepe tehát nem csak a homlokzati hőszigetelés. Mérsékelten páraáteresztő, ezért vályogfalból készült épületek szigetelésére nem ajánljuk.
Az elmúlt évtizedekben több hullámban jelentkezett az a probléma, hogy lakásaink belső felületén megtelepedett a penészgomba. Ennek kiváltó okait ma már jól ismerjük, tudjuk, hogyan lehet elkerülni, illetve, hogy mit kell akkor tenni, ha mégis megjelenik. Ennek ellenére sok téveszme (nem lélegzik a fal), és néha már mulatságos naiv magyarázat kering avatatlan körökben.
Az expandált polisztirol legfontosabb jellemzője a meglehetősen kicsi hő-vezetési tényezője, ami a zárt cellákban nyugvó levegőnek köszönhető. A bezárt levegő nem távozik a cellákból, s így az anyag hőszigetelő képessége az idő múlásával sem csökken. Akárcsak a műanyag termékek többsége, az előállítást követően kismértékben zsugorodik. Ez a zsugorodási érték hagyományos tömbösítési eljárás alkalmazása esetén az első 90 napban mérhető, azt követően elhanyagolhatóan kicsi. A napjainkban használt korszerű tömbösítő berendezésekkel a méretállandóság jelentősen rövidebb idő alatt elérhető.
A hétköznapi szóhasználatban hőhídnak nevezzük az épülethatároló szerkezetnek azon részeit, ahol jelentős többletenergia tud távozni, illetve ennek következményeként a belső oldalon a határoló szerkezet felülete számottevően hidegebb, mint amit más pontokon mérhetünk.
