Mi is a penész?
Az elmúlt évtizedekben több hullámban jelentkezett az a probléma, hogy lakásaink belső felületén megtelepedett a penészgomba. Ennek kiváltó okait ma már jól ismerjük, tudjuk, hogyan lehet elkerülni, illetve, hogy mit kell akkor tenni, ha mégis megjelenik. Ennek ellenére sok téveszme (nem lélegzik a fal), és néha már mulatságos naiv magyarázat kering avatatlan körökben.
Mi okozhatja a penész kialakulását?
A penész megtelepedéséhez három tényezőre van szükség: tartós nedvességre, táptalajra és gombaspórára. Ez utóbbi mindenhol jelen van a levegőben, és kívül többnyire nagyobb mennyiségben található, mint a lakásban. így ezzel számolnunk kell, hacsak nem légtechnikai berendezésekkel oldjuk meg a friss, tisztított levegő bejuttatását a lakásba. A lakásaink belső felületképzése különbözőképpen ad lehetőséget arra, hogy a gomba táptalajt találjon.
A tapéták különösen kedvezőek a gomba szaporodásának szempontjából, és a különféle porózus, festett felületek sem gátolják azt. A nem porózus felületeken (fém, illetve mázas burkolólap] már nem talál tápanyagot, így az ilyen felületek kevésbé vannak kitéve a penész veszélyének.
Így – mivel nem akarjuk az egész lakóteret lecsempézni – csak egy eszköz marad a kezünkben: nem engedhetjük meg, hogy a falfelület nedves legyen. Nedvesség alatt viszont nem csak azt kell érteni, hogy csorog a víz a falon. A penészedés már azokon a felületeken is meg tud indulni, ahol legalább 3 napon keresztül 75% feletti a páratartalom. De hogyan kerül ez a nedvesség a falra? És miért jelentkezik elsősorban telente?
A tettes neve: hőhíd
Lakásaink levegőjének relatív nedvességtartalma 50-65%, és hőmérséklete a téli időben 22 °C. Ezen a hőfokon a levegő egy kilogrammja legfeljebb 18 g vizet tud megtartani (ez kb 23g/m3-t jelent) Ha a levegő relatív nedvességtartalma 65%, akkor 11,5 g nedvesség van egy kilogramm levegőben. A kellően hideg felületeken viszont ez a nedvesség kicsapódik, mint télen, ha szemüvegben megyünk a kinti hidegről a benti melegbe.
Esetünkben ez a 15 °C-os felületeken már megindul. Nyilvánvaló, hogy nyáron nem találunk egykönnyen ilyen felületeket a lakásban (kivéve a hűtőszekrényt és a légkondícionálót, ezek karbantartásáról még lesz szó). Télen viszont, ha kint mínusz 10-15 °C van, a szigeteletlen falak belső felülete könnyen 8 °C-ra is lehűlhet!
Természetesen, lakóépületek esetében ilyen falak ma már nem készülnek. Viszont a jó szigetelőképességű falazatok esetében is sok szerkezeti beton (födém, á hidaló) érintkezhet a külvilággal. Amennyiben ezeket a felületeket nem hőszigeteljük, úgy az anyagváltásból adódó hőhidak ki fognak rajzolódni a lakótérben – a megtelepedő penész révén. Veszélyes tehát minden olyan szerkezet, ahol a falat alkotó anyagok hővezetési tényezője között nagy eltérés van [pillérvázas kitöltő falazatú épületek, monolit vasbeton áthidalók alkalmazása jól szigetelő falazó anyagokkal együtt). Természetesen korrektül kivitelezhetők ezek a szerkezetek is.
A jó hővezető anyagokból [többnyire betonból] épült részek elé olyan vastag hőszigetelést kell elhelyezni, hogy mind a falazott részen, mind a hőszigetelt vasbeton esetében azonos legyen az „U” érték, a hőátbocsátási tényező. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a kerülő hőhidak kiküszöbölésére a hőszigetelést a betonfelületen túlmenően mintegy 20-40 cm szélességben túl kell nyújtani. A szerkezetépítés során arra is figyelemmel kell lenni, hogy a jobban szigetelő téglafalazat síkja és a hőszigetelt vasbeton szerkezet síkja megegyezzen, vagyis ki kell„lógatni” a téglát.
Ez különösen nagyobb vastagság esetén okozhat gondot. Látható tehát, hogy az anyagváltásból adódó hőhidak megszüntetése gondos, körültekintő munkát feltételez. Az egyes falazó anyagok esetében betonszerkezetek előtti minimális hőszigetelési vastagságot az alábbi táblázat tartalmazza.
Amennyiben kevésbé jól szigetelő falazó anyagot használunk (Porotherm25, B-30) kisebb lesz a hővezetési tényező különbsége a két anyag között, így nem kell bonyolult megoldásokat alkalmazni. A kellően vastag hőszigetelés [10-12 cm) egyformán elegendő lesz mindkét felületen.
Van egy másik típusa a hőhidaknak, ezek az úgynevezett geometriai hőhidak. Ilyenek az épület sarkai, ahol a hűlő felület nagyobb, mint a belső, fűtött felület. Így ez a rész hűtőbordaként üzemel és lehűti a sarkokat. Ennek mértéke jól szigetelt épület esetében nem több, mint 1-2 °C, de a nem körültekintően megtervezett vagy megépített épület esetén ez az érték lényegesen több lehet, és itt is megindulhat a penészesedéshez vezető páralecsapódás. Ráadásul gyakran, sajnos – bár érthető okokból – pont a sarkokra helyezik a pilléreket, így az anyagváltás okozta hő-híd együtt jelentkezhet a geometriai hőhíddal.
Végül – ki ne hagyjuk! – a legjelentősebb hűlő felületet, az erkélylemezeket. Ezeket hőszigeteléssel mindig el kell választani a teherhordó falaktól, amire ma már megvan a technikai lehetőség. Sajnos, az utólagos kijavítás jóval többe kerülhet, mintha az építkezés során gondoskodtunk volna róla.
A penész kialakulásának egyéb okozói
Sok más tényező is hozzájárulhat a penészesedéshez. Ezekről azonban elmondhatjuk, hogy lényegesen kisebb a szerepük, önmagukban nem lennének elegendőek a helyzet előidézéséhez. Manapság gyakran előfordul, hogy a kora tavasszal elkezdett építkezést ősszel már befejezik, és a fűtési szezonra már beköltöznek az új lakók.
A mai gyors építési módszerek és a gazdasági kényszer arra tereli a beruházókat, hogy mihamarabb értékesítsék a lakásokat. A teljesen új épületekben azonban nagy mennyiségű építési nedvesség található, ami egyrészt már önmagában garantálja a penészgombák szaporodásához szükséges nedves körülményeket, másrészt a jelen levő számottevő víz miatt a falszerkezet nem az eredeti, tervezett hőszigetelési értékkel rendelkezik.
Ez ahhoz vezet, hogy a belső felületünk megint jobban lehűl, mint amit a hőtechnikai méretezés során tervezték. Ennek az eredménye további kondenzáció, amitől tovább hűl a fal. A végeredmény nem lehet kérdéses.
A mindennapi életvitelünk révén lakásunkban folyamatosan termeljük a párát. Az ember egy óra alatt átlagosan 75 g párát juttat a levegőbe, amibe bele kell érteni a főzéssel, fürdéssel, növények öntözésével és azok párologtatásával járó nedvességbevitelt egyaránt. Ez a pára – a közhiedelemmel ellentétben nem a falakon keresztül akar távozni, hanem a szellőző levegővel. Amennyiben a természetes szellőzést megakadályozzuk [pl. a régi, rossz nyitászárók kicserélésével], mesterséges szellőztetést kell beépíteni, vagy rendszeresen gondoskodni a szükséges légcseréről. A szellőztetésnek ilyenkor rövidnek és intenzívnek kell lennie. Ha ezt elhanyagoljuk, a pára nem tud a legjobban „lélegző” falakon keresztül sem távozni, így megnövekszik a lakásban a relatív páratartalom (50-65%-ról 70-80%-ra). Ilyenkor viszont már megint adott a penészképződés minden feltétele. Eleink nem nagyon küzdöttek ezzel a problémával, pedig nem mondhatjuk, hogy a régi falak is 0,3W/m2K hőátbocsátási értékkel bírtak. Ezt annak köszönhették, hogy rendszeresen kimeszelték a lakásokat, és a mész fertőtlenítette a felületet, megszűntette a problémát. Manapság is sok múlik azon, hogy milyen a belső felületképzés.
Az egyik legpárásabb helyiségünk a fürdőszoba; mégis, ennek fala ritkán lát penészt. Egyik oka az, hogy a csempe felülete nem porózus, így azon a por nem tud megtapadni, ami táptalajt képezne a gombáknak. Ennek hiányában viszont nem tud növekedni, és legfeljebb a fürdőszoba mennyezetén jelentkezik, ahol a fali csempe véget ér. Különféle felületképző anyagok különbözően segítik vagy gátolják a penész kialakulását és fejlődését. A cellulóz alapú s értékét tapéták például többnyire jó táptalajt szolgáltatnak a spóráknak.
A penész hatása
Az első az esztétikai hatás. Nem éppen gusztusos egy ilyen lakásban élni; a dohszag az életminőséget jelentősen csökkenti, és ráadásul eladni sem tudjuk; a lakás piacképessége is sokat romlik. A gomba bonthatja az építőanyagokat (festékek, tapéták, textitiák, faanyagok stb.], kedvező feltételeket teremthet a még nagyobb károkat okozó bomlási jelenségeknek [rothadás, korhadás stb.]. De ennél sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak az egészségügyi kérdések. A penészgombák számos betegség okozói lehetnek, mint pl. az allergiás eredetű szénanátha és asztma. A légzőszervek rendellenességeivel több mint 80 penészgombafajt hoztak összefüggésbe. Több klinikai tanulmány is kimutatta, hogy a lakáson belül található penészgombák kiválthatnak allergiás tüneteket. Igazolták to- vábbá, hogy hatásukra súlyosbodhatnak az asztmás tünetek is. Az allergiás megbetegedések mellett a penészgombák szervezetünkben fertőzést, irritációt, toxikus reakciót válthatnak ki.
Amikor NEM a hőhíd a felelős
Talajból származó nedvesség
Az épülethatároló falszerkezet gyakran kap külső nedvességet, például a hiányos vagy elöregedett vízszigetelés miatt a talajvíz, talajnedvesség támadhatja a falat.
Mivel az épület lábazata mentén kialakuló hőhid hasonló tüneteket mutathat, csak alapos szemrevételezés után szabad a hiba kijavítására tervet készíteni. Nedvesség épületgépészeti meghibásodásból csőtörés, csatornaszivárgás is tartósan áztathatja a falakat, melyekben egyrészt azonnal kialakul a penészgombának szükséges nedves környezet, ráadásul a nedvesség rontja a falazat hőszigetelő képességét; így a folyamat egyre intenzívebb lesz. Gyakran az ereszcsatorna meghibásodása okoz penészes problémákat.
Fűtés korszerűsítés
Vannak lakások, melyek ugyan nem penészesek, de annak határán vannak Ilyenkor a legkisebb változás is elég lehet, hogy átbillenjen a rendszer és megjelenjen a lakásban a penész. Ez az apró változás lehet az, hogy egy fűtőtestet áthelyezünk vagy hogy a hagyományos fűtési módról (cserépkályha) korszerűbbre (cirkó] állunk át. Ilyenkor a leadott fűtési teljesítményt csökkentjük és megszüntetjük a helyiség eddigi túlfűtését Ezáltal viszont a falak hidegebbek lesznek, és a penész megjelenik.
Ami NEM okozhatja
Bár gyakran az utólagos hőszigetelést okolják a penészesedés kialakulásáért (..bedunsztolja a házat”), ettől sohasem jelenik meg a penész, sőt, a penészes lakások egyedüli végleges gyógymódja a külső oldali hőszigetelés. Ezzel ugyanis megemeljük a belső felületi hőmérsékletet, és nem tud a pára lecsapódni. Természetesen a nem kellő körültekintéssel kivitelezett hőszigetelések vezethetnek problémára, de ez minden beavatkozásnál elmondható.
Egyéb penészforrások
Minden nedves és hűvös helyen meg tud jelenni a penész. Éppen ezért találkozhatunk velük a hűtőszekrényben is (ha nem tartunk benne rendet). Ugyanúgy egyes klímaberendezésekben is elszaporodhatnak a penész-spórák, melyek komoly megbetegedésre is vezethetnek. Ezeket a készülékeket tehát mindig gondosan tartsuk karban!
Végleges megoldás a penész ellen
A penésztől csak úgy tudunk véglegesen megszabadulni, hogy a kiváltó okokat megszüntetjük. Ez legtöbbször a határoló falak hőszigetelését jelenti, amivel a korábban emlegetett 10-15 °C-ról, 18-20 °C-ra emelhetjük a hőmérsékletet. Ezzel megszűnik a nedvesség a felületen, és a penész eltávolítása után nem kell attól tartani, hogy visszatér.
A hőszigetelésnek teljes körűnek kell lennie, gondot kell fordítani a födém és a lábazat hőszigetelésére is. Abban az esetben is, ha csak a koszorúk, áthidalók hőszigetelése hiányos, az egész homlokzatot le kell szigetelni, hiszen ez foltokban nem javítható. Új épületek esetén, amennyiben az épületszerkezet korrekten lett megtervezve és kivitelezve, a lakás szárításával lehet eredményt elérni. Ezt elsősorban intenzív fűtéssel (lehetőleg közvetlenül, a kritikus helyeken) és gyakori, kereszthuzatos szellőztetéssel lehet elérni.
Gyorsítja a száradást, ha az ablakokra résszellőzőt építtetünk, illetve ha párátlanítót használunk. Ideális esetben egy fűtési szezon után a szerkezet kiszárad, és a penész nem tér vissza. Amennyiben épületgépészeti vagy vízszigetelési meghibásodás okozza a penészesedést, úgy megfelelő szakember segítségével a hibát el kell hárítani.
